Futárrendelés
+36 20 228-2288
 
Elégedett ügyfelek visszajelzései

 Sokszor kérünk extrém dolgokat, de még nem tudtunk „kifogni” rajtuk. Minden megrendelésünket remekül teljesítik, az egyszerű levél kézbesítésétől a laptop szervizbe szállításon át a kábelköteg vásárlásig. Azért próbálkozom, hátha egyszer tudok tőlük lehetetlent kérni! :)


Németh István
Centrál 13 Kft.

A buddhista közgazdaságtan horizontja

2011-05-09

 ZSOLNAI LÁSZLÓ

 
ELŐSZÓ: A BUDDHISTA
KÖZGAZDASÁGTAN HORIZONTJA
 
A kötet a buddhista közgazdaságtan (buddhist economics) gondolatkörébe nyújt betekintést. A buddhista közgazdaságtan – a buddhizmus alapeszméi által inspiráltan – a gazdaság és a gazdasági tevékenységek újfajta megközelítését adja. A ma uralkodó (mainstream) közgazdasági megközelítéssel szemben a vágyak önkéntes korlátozását, mások önzetlen szolgálatát hirdeti, a béke, az ökológiai fenntarthatóság és a boldogság megvalósítására törekedve. Ezek az eszmék első hallásra meghökkentőnek tűnhetnek az önérdekkövetésre sarkallt, fogyasztásorientált nyugati ember számára, azonban a jelenkori ökológiai és pénzügyi válság egészen új megvilágításba helyezi a dolgokat.
 
A JELENLEGI GAZDASÁGI KRÍZIS
 
A jelenlegi gazdasági krízis alatt világszerte sok ezermilliárd dolláros pénzügyi veszteség keletkezett a bedőlt hitelek, a részvényárfolyamok csökkenése és az ingatlanok értékvesztése folytán. Súlyos, 5–10%-os gazdasági visszaesés következett be olyan gazdaságilag élenjáró országokban, mint pl. Írország, Spanyolország, Szingapúr és Tajvan. A mai gazdasági közgondolkodást kifejezően ragadják meg Ady Endre szavai: „Mi urunk: a Pénz”. 
A válság mélyen fekvő okai közé tartozik a pénzügyi kapzsiság és a fogyasztói mohóság intézményesen generált viselkedési mintája. A mértéktelen hitelezést és hitelfelvételt a gazdaság jövőbeni növekedése volt hivatott fedezni, csakhogy ez falakba ütközött. Ennek következtében jelenleg is folyamatban van a nemzeti gazdaságok visszaskálázódása (downscaling).
A fejlett országokban a fogyasztás és termelés mai léptéke és formája pénzügyileg finanszírozhatatlan és ökológiailag fenntarthatatlan. Egyszerűen túl nagy lábon élünk! Ezt világosan mutatják az úgynevezett ökológiai lábnyomra vonatkozó számítások is.
Az ökológiai lábnyom (ecological footprint) azt fejezi ki, hogy az emberiség számára globálisan rendelkezésre álló természeti erőforrásokból mennyit használ fel egy ember vagy egy ország. A 2005-ös adatok szerint az átlagos ökológiai túlfogyasztás 200–250%-os, azaz átlagosan 2–2,5-szer több természeti erőforrást használunk fel, mint az megengedhető lenne. 
Tehát az emberiség mai életmódjának folytatásához nem egy, hanem 2–2,5 bolygóra lenne szükség. 
 
Az táblázat néhány fejlett ország ökológiai lábnyomát és ökológiai túlhasználatát mutatja.
 
 
Ország Ökológiai lábnyom Ökológiai használat a fenntarthatósághoz viszonyítva
USA 9,4 588%
Dánia 8,0 500%
Norvégia 6,9 431%
Anglia 5,3 331%
Franciaország 4,9 306%
Olaszország 4,8 300%
Németország 4,2 263%
Hollandia 4,0 250%
Magyarország 3,5 219%
 * A 100% feletti érték ökológiai túlhasználatot jelent.

A buddhista országok ökológia lábnyoma jóval kisebb a fejlett országokénál, nagy részük nem használja ki a rendelkezésére álló ökológiai kapacitásokat.  

Néhány buddhista ország ökológiai lábnyoma a fenntarthatósághoz viszonyítva**

 

Ország Ökológiai lábnyom Ökológiai használat a fenntarthatósághoz viszonyítva
Nepál 0,8 50%
Bhután  1,0 62%
Burma 1,1 63%
Tibet* 2,1 131%
Thaiföld 2,1 131%
Srí Lanka 1,0 62%
* Kína átlagával számolva, de annál feltehetően jóval kisebb.

** A 100% alatti érték ökológiai tartalékot jelent.

 

A gazdaság anyag- és energiaforgalmának drasztikus csökkentésére globális szükség van. Mást és máshogyan kellene termelnünk, fogyasztanunk. Egyre fontosabbá válik a frugalitás, vagyis a mértékletes életmód és gazdálkodás. Az amerikai Time hetilap 2007 májusában – tehát még a gazdasági válság kirobbanása előtt – a következőképp fogalmazta meg tanácsait a globális túléléshez: 

• „Élj egyszerűen! 

• Végezz meditációs gyakorlatokat!

• Fogyassz kevesebbet!

• Gondolkodj többet!

• Működj együtt a helyi közösség tagjaival!

• Kérj kölcsön dolgokat, ha szükséged van rájuk, és adj kölcsön dolgokat, ha mások kérik!”

 

A buddhista közgazdaságtan ebben kap meghatározó szerepet. (A Time egyértelműen hivatkozik a buddhista életformára.)

 

A BUDDHISTA KÖZGAZDASÁGTAN SZÜLETÉSE

A buddhista közgazdaságtan lehetőségét és szükségességét E. F. Schumacher angol közgazdász vetette fel 1973-ban, a „Small Is Beautifull” című világsikerű könyvében. Schumacher az 1960-as években, Indiában és Burmában dolgozva arra a felismerésre jutott, hogy a nyugati gazdasági modellek nem feltétlenül alkalmasak a buddhista országok számára, hiszen azok a távol-keleti világszemlélettől teljesen eltérő metafizikára épülnek. Ezért tartotta szükségesnek a buddhizmus alapelveire épülő gazdasági koncepció kidolgozását. A buddhista gazdálkodás Schumacher által megfogalmazott alapelvei szerint az ember legfontosabb célja a szenvedésektől való megszabadulás. 

Ehhez a szükségletek erőteljes visszafogásán, az emberi jellem megtisztításán át vezet az út. A buddhista gazdálkodás nem a javak megsokszorozásában érdekelt, hanem az emberek felszabadításában. A buddhisták a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” törekednek, az önmagáért való fogyasztást elvetik. Alapelvük az egyszerűség és az erőszakmentesség. Az egyszerűbb életmód mentesíti őket a javak utáni örökös hajszától és az ezzel járó feszültségtől. Az erőszakmentességet nemcsak az ember-ember kapcsolatban tartják követendőnek, hanem a természet vonatkozásában is. Az ökológiai erőforrások megfontolt, szerény mértékű használatát tartják helyesnek. A buddhista gazdálkodás szerint az a legracionálisabb, ha a helyi igényeket helyi erőforrások felhasználásával elégítik ki. Az importtól való függést elvetik, az exportra termelést csak kivételes esetben és csak kis mértékben tartják elfogadhatónak. A buddhisták szigorú különbséget tesznek a megújuló és a nem megújuló természeti erőforrások között. Az utóbbi használatát csak a legszükségesebb esetekben, a legnagyobb gondosság mellett tartják megengedhetőnek. A gazdálkodást megújuló erőforrásokra kívánják építeni, a nem megújuló erőforrások használatát a természet kirablásának tekintik. Úgy gondolják, hogy az ember és a természeti lények között lényegi különbség van. Az embert nem tartják a természet urának és parancsolójának, hanem különleges helyzetéből származó morális kötelezettségnek tekintik a természeti lények iránti legnagyobb figyelmet, gondosságot és szeretetet. „Noblesse oblige”, a nemesség kötelez.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a buddhista gazdálkodás egyfajta középutat jelent a modern és a tradicionális gazdálkodás között. A buddhisták sem a fékevesztett gazdasági növekedést, sem pedig az évszázados stagnálást nem akarják. A Helyes Megélhetés (Right Livelihood) módját keresik. 

Schumacher koncepciója nagy hatást gyakorolt Nyugaton, különösen az alternatív és ökológiai mozgalmak keretében munkálkodókra. Egyre világosabbá vált, hogy a buddhista közgazdaságtan nem, vagy nem csak a távolkeleti buddhista országok számára lehet releváns. Egy olyan általánosabb érvényű közgazdasági paradigmáról van szó, amely választ adhat a nyugati gazdaságok problémáira is, különösen a túlfogyasztás, a társadalmi boldogtalanság és a természeti környezet túlterhelésének kérdéseiben. Nem véletlen, hogy az 1980-as és 1990-es években egyre több nyugati közgazdász és társadalomkutató fordult érdeklődéssel a buddhista közgazdaságtan eszméi felé. 

Ennek egyik oka a buddhizmus rendkívüli népszerűsége Nyugaton, főként az USA-ban, Nyugat-Európában és Skandináviában. A másik ok az úgynevezett boldogságkutatások (happiness research) fellendülése. 

A boldogság azért vált a kortárs közgazdasági, pszichológiai és szociológiai kutatások központi témájává, mert annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati országok GDP-je megtöbbszöröződött, az emberek általános boldogságszintje semmit nem változott. Sőt, ezekben az országokban megállíthatatlanul terjedt számos „jóléti betegség”, például a depresszió, az elmagányosodás és az anómia. A kutatások feltárták, hogy a boldogság legfőbb meghatározója nem az anyagi javak gyarapodása, hanem az emberi kapcsolatok minősége, és a javakhoz való spirituális viszonyulás. A boldogságteszten meglepően jól teljesítettek a nyugati mércével mérten kevésbé fejlett buddhista országok. Egyre többet hivatkoznak Bhutánra. Az Indiával és Kínával határos, nagyjából fél Magyarország méretű államban már több évtizede bevezették a Bruttó Nemzeti Boldogság  (Gross National Happiness, GNH) indexet, amely a hagyományos gazdasági mutatók mellett az oktatás fejlődésének, a kultúra és a természet megóvásának, és a vallásszabadság biztosításának mértékére is kiterjed. A buddhista életi következetes alkalmazásának tulajdonítják, hogy Bhutánban az utóbbi évtizedekben fejlődött a gazdaság, nőtt az erdővel borított területek nagysága és az emberek boldogsága.

Ahhoz, hogy érdekeljen bennünket a buddhista közgazdaságtan, nem kell sem buddhistának, sem pedig közgazdásznak lennünk. A buddhista közgazdaságtan a gazdasághoz való másfajta viszonyulást javasolja, ami alapján ökologikusabb és boldogabb életet élhetünk, és hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedések csökkentéséhez.

 
Vissza