Mindig időben érkeznek, gyorsan szállítanak. És még jókedvűek is! Az előző futárszolgálatunkra ezek a dolgok nem voltak jellemzőek… Örülünk, hogy megtaláltuk a Mind2-őt!
ZSOLNAI LÁSZLÓ
| Ország | Ökológiai lábnyom | Ökológiai használat a fenntarthatósághoz viszonyítva |
| USA | 9,4 | 588% |
| Dánia | 8,0 | 500% |
| Norvégia | 6,9 | 431% |
| Anglia | 5,3 | 331% |
| Franciaország | 4,9 | 306% |
| Olaszország | 4,8 | 300% |
| Németország | 4,2 | 263% |
| Hollandia | 4,0 | 250% |
| Magyarország | 3,5 | 219% |
A buddhista országok ökológia lábnyoma jóval kisebb a fejlett országokénál, nagy részük nem használja ki a rendelkezésére álló ökológiai kapacitásokat.
Néhány buddhista ország ökológiai lábnyoma a fenntarthatósághoz viszonyítva**
| Ország | Ökológiai lábnyom | Ökológiai használat a fenntarthatósághoz viszonyítva |
| Nepál | 0,8 | 50% |
| Bhután | 1,0 | 62% |
| Burma | 1,1 | 63% |
| Tibet* | 2,1 | 131% |
| Thaiföld | 2,1 | 131% |
| Srí Lanka | 1,0 | 62% |
** A 100% alatti érték ökológiai tartalékot jelent.
A gazdaság anyag- és energiaforgalmának drasztikus csökkentésére globális szükség van. Mást és máshogyan kellene termelnünk, fogyasztanunk. Egyre fontosabbá válik a frugalitás, vagyis a mértékletes életmód és gazdálkodás. Az amerikai Time hetilap 2007 májusában – tehát még a gazdasági válság kirobbanása előtt – a következőképp fogalmazta meg tanácsait a globális túléléshez:
• „Élj egyszerűen!
• Végezz meditációs gyakorlatokat!
• Fogyassz kevesebbet!
• Gondolkodj többet!
• Működj együtt a helyi közösség tagjaival!
• Kérj kölcsön dolgokat, ha szükséged van rájuk, és adj kölcsön dolgokat, ha mások kérik!”
A buddhista közgazdaságtan ebben kap meghatározó szerepet. (A Time egyértelműen hivatkozik a buddhista életformára.)
A BUDDHISTA KÖZGAZDASÁGTAN SZÜLETÉSE
A buddhista közgazdaságtan lehetőségét és szükségességét E. F. Schumacher angol közgazdász vetette fel 1973-ban, a „Small Is Beautifull” című világsikerű könyvében. Schumacher az 1960-as években, Indiában és Burmában dolgozva arra a felismerésre jutott, hogy a nyugati gazdasági modellek nem feltétlenül alkalmasak a buddhista országok számára, hiszen azok a távol-keleti világszemlélettől teljesen eltérő metafizikára épülnek. Ezért tartotta szükségesnek a buddhizmus alapelveire épülő gazdasági koncepció kidolgozását. A buddhista gazdálkodás Schumacher által megfogalmazott alapelvei szerint az ember legfontosabb célja a szenvedésektől való megszabadulás.
Ehhez a szükségletek erőteljes visszafogásán, az emberi jellem megtisztításán át vezet az út. A buddhista gazdálkodás nem a javak megsokszorozásában érdekelt, hanem az emberek felszabadításában. A buddhisták a minimális fogyasztással elérhető „jól-létre” törekednek, az önmagáért való fogyasztást elvetik. Alapelvük az egyszerűség és az erőszakmentesség. Az egyszerűbb életmód mentesíti őket a javak utáni örökös hajszától és az ezzel járó feszültségtől. Az erőszakmentességet nemcsak az ember-ember kapcsolatban tartják követendőnek, hanem a természet vonatkozásában is. Az ökológiai erőforrások megfontolt, szerény mértékű használatát tartják helyesnek. A buddhista gazdálkodás szerint az a legracionálisabb, ha a helyi igényeket helyi erőforrások felhasználásával elégítik ki. Az importtól való függést elvetik, az exportra termelést csak kivételes esetben és csak kis mértékben tartják elfogadhatónak. A buddhisták szigorú különbséget tesznek a megújuló és a nem megújuló természeti erőforrások között. Az utóbbi használatát csak a legszükségesebb esetekben, a legnagyobb gondosság mellett tartják megengedhetőnek. A gazdálkodást megújuló erőforrásokra kívánják építeni, a nem megújuló erőforrások használatát a természet kirablásának tekintik. Úgy gondolják, hogy az ember és a természeti lények között lényegi különbség van. Az embert nem tartják a természet urának és parancsolójának, hanem különleges helyzetéből származó morális kötelezettségnek tekintik a természeti lények iránti legnagyobb figyelmet, gondosságot és szeretetet. „Noblesse oblige”, a nemesség kötelez.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a buddhista gazdálkodás egyfajta középutat jelent a modern és a tradicionális gazdálkodás között. A buddhisták sem a fékevesztett gazdasági növekedést, sem pedig az évszázados stagnálást nem akarják. A Helyes Megélhetés (Right Livelihood) módját keresik.
Schumacher koncepciója nagy hatást gyakorolt Nyugaton, különösen az alternatív és ökológiai mozgalmak keretében munkálkodókra. Egyre világosabbá vált, hogy a buddhista közgazdaságtan nem, vagy nem csak a távolkeleti buddhista országok számára lehet releváns. Egy olyan általánosabb érvényű közgazdasági paradigmáról van szó, amely választ adhat a nyugati gazdaságok problémáira is, különösen a túlfogyasztás, a társadalmi boldogtalanság és a természeti környezet túlterhelésének kérdéseiben. Nem véletlen, hogy az 1980-as és 1990-es években egyre több nyugati közgazdász és társadalomkutató fordult érdeklődéssel a buddhista közgazdaságtan eszméi felé.
Ennek egyik oka a buddhizmus rendkívüli népszerűsége Nyugaton, főként az USA-ban, Nyugat-Európában és Skandináviában. A másik ok az úgynevezett boldogságkutatások (happiness research) fellendülése.
A boldogság azért vált a kortárs közgazdasági, pszichológiai és szociológiai kutatások központi témájává, mert annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben a nyugati országok GDP-je megtöbbszöröződött, az emberek általános boldogságszintje semmit nem változott. Sőt, ezekben az országokban megállíthatatlanul terjedt számos „jóléti betegség”, például a depresszió, az elmagányosodás és az anómia. A kutatások feltárták, hogy a boldogság legfőbb meghatározója nem az anyagi javak gyarapodása, hanem az emberi kapcsolatok minősége, és a javakhoz való spirituális viszonyulás. A boldogságteszten meglepően jól teljesítettek a nyugati mércével mérten kevésbé fejlett buddhista országok. Egyre többet hivatkoznak Bhutánra. Az Indiával és Kínával határos, nagyjából fél Magyarország méretű államban már több évtizede bevezették a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness, GNH) indexet, amely a hagyományos gazdasági mutatók mellett az oktatás fejlődésének, a kultúra és a természet megóvásának, és a vallásszabadság biztosításának mértékére is kiterjed. A buddhista életi következetes alkalmazásának tulajdonítják, hogy Bhutánban az utóbbi évtizedekben fejlődött a gazdaság, nőtt az erdővel borított területek nagysága és az emberek boldogsága.
Ahhoz, hogy érdekeljen bennünket a buddhista közgazdaságtan, nem kell sem buddhistának, sem pedig közgazdásznak lennünk. A buddhista közgazdaságtan a gazdasághoz való másfajta viszonyulást javasolja, ami alapján ökologikusabb és boldogabb életet élhetünk, és hozzájárulhatunk a világban lévő szenvedések csökkentéséhez.