Személyes ajánlás révén kerültem Önökhöz, mert engem alapvetően nem az ár érdekelt - bár az is egészen egyértelmű, hogy más szolgáltatók, fele ennyi szolgáltatásért sokszor többet kérnek. Nekem az számított, hogy a viszonylag bonyolult szállítási ügyleteimbe véletlenül se csússzon hiba. Egy-egy szállítandó eszköz értéke akár 3-5 millió forint is lehet, amelyek ráadásul törékenyek és nagy odafigyelést igényelnek. Kitűnő hozzáállásuk és rendkívüli alaposságuk messze felülmúlja legmerészebb várakozásaimat. Mindenkinek csak ajánlani tudom szolgáltatásaikat!
- Mennyi?
- 30!
- Mi 30?!
- Miért, mi mennyi?
Ha megnézzük, hogy milyen módon számítják a budapesti futárszolgálatok szállítási díjaikat, önkéntelenül is ez a régi vicc juthat eszünkbe. Valószínűleg a megrendelők többsége nincs is tudatában az árképzési rendszerek sajátosságainak, amelyek néha ellenőrizhetetlenek, sokszor logikátlanok, úgy is mondhatnánk, hogy igazságtalanok - különben nem terjedhettek volna azok el ilyen széles körben.
Ezt a témát járnánk egy kicsit körbe alábbi cikksorozatunkban, amely mindenképpen érdekes tanulságos és olvasmány…
Zónás árszámítás:
A futárszolgálati evolúció kezdetén, lassan 20 évvel ezelőtt, a frissen alakult futárszolgálatok irodáiban alig valahol tűnt fel egy-egy számítógép, a GPS rendszer áldását sem ismertük, sőt, bár tudom, hogy hihetetlenül hangzik és szinte olyan, mintha azt mondanám, hogy levegő nélkül lélegeztünk, de még az internet is egy távoli, ködös fogalom volt csupán.
Az adott kor olajtól maszatos keletnémet motorcsodáin, az MZ-ken elképzelhetetlen volt valami, a taxik tarifaszámító „kütyüihez” hasonló gépcsoda felszerelése – igaz, ez a mai technikával sem megoldható. Valahogy mégiscsak meg kellett határozni az egyes fuvarok árát, sőt, hasznosnak tűnt azt előre, a fuvar „megszületésekor” létrehozni, hogy a reménybeli megrendelők – akik ezzel a gyors és kényelmes szállítatási móddal addig nem találkoztak – meggyőződhessenek a szolgáltatás árairól.
Az adott körülmények között az egyetlen használható megoldásnak az tűnt, ha Budapestet zónákra osztják fel. Minden zóna külön árat kapott és mindig a drágább zóna ára került kiszámlázásra.
Könnyen felismerhető, hogy ez a rendszer számtalan aránytalanságot eredményezett, ami ugyanúgy érintette a megrendelőket, mint a futárokat, akik százalékos arányban részesültek a fuvardíjból. Ha megnézzük az alábbi ábrát, látható, hogy például ugyanannyiba kerül a IV. kerületen belül egy szállítás, mint a IV. kerületből a XXIII.-ba. Furcsa, nem?
A következő részben a nagy „siker sztorit” ismertetjük, a Kerületes számítást.